�lmomban egy k�pet l�ttam...
A sz�l�n �cs�rg�k a Szakad�knak. B�mulom az alant h�z�d� szikl�kat. A m�sik oldalon a paradicsom, de t�l messze van ahhoz, hogy magam �tjussak. Seg�t� k�z n�lk�l soha. M�g�ttem kietlen sivatag. Lelkem puszt�ja, melynek m�r minden zug�t ismerem, unom is m�r nagyon. Se el�re, se h�tra. �pp ez�rt �l�k, �s l�gatom a l�bam. N�ha b�mulom a t�loldalt. Messze ell�tok innen. Sz�p, izgalmas �s minden van benne, mi csak lelkemnek v�gya, m�gis t�voli �s idegen. Senki se j�r erre, mert nincs l�tnival�. Nem k�v�ncsiak egy sivatagra, szerint�k ott csak homok lehet.
-Pedig itt vagyok �n is! H�! Hol van mindenki? -visszhangzik ki�lt�som a kanyon m�ly�r�l, de t�loldalt nem hallja senki. L�tom �ket, de nem l�tnak engem. Mi vagyok �n? T�n szellem? Meglehet, szellemeket nem szeretnek. �gy h�t maradok egymagam, �s figyelek.
A t�loldal. Benne �let, s vele rengeteg ember. Boldogok, �s felh�telenek, de ide se figyelnek. Ritkas�g, hogy valaki erre n�z. Ha m�gis, akkor vadul integetek. Tal�n �pp ez a bajuk velem. Csak egy volt t�n, ki besz�lgetett is velem, de azt�n �t is h�vta kedvese. Megint egyed�l maradtam. Itt �l�k megint.
K�zeledik valaki. Oly gy�ny�r�s�g, hogy m�g integetni is elfelejtek, �gy �szre se vesz. Helyettem ink�bb a szakad�k sz�l�t n�zegeti, majd meg is k�zel�ti. Ott s�t�lgat, n�ha er�sen egyens�lyozgatva. Figyelem minden rezd�l�s�t, nem venn�m a sz�vemre, ha leesne. K�r volna �rte, ahhoz t�l sz�p, m�gis egyre mer�szebb.
-Vigy�zz, m�g leesel! -ki�ltok r� agg�dva, de a z�g� sz�lben nem halja hangomat. A sz�l l�k egy er�sebbet, �s � m�r billen is lefel�. Gondolkod�s n�lk�l ugrok, nem akarom, hogy ez legyen mindkett�nk szakad�ka. Siker�l megmentenem, de magamon m�r nem seg�thetek. Zuhanok az ismer�s m�lys�g fel�. Sok�ig n�ztem vele farkasszemet, de m�r nem f�lek t�le. M�g feltekintek �letem utols� szerelm�re, miel�tt elnyel a s�t�ts�g. Halv�ny f�lmosoly dereng az arcomon, mik�zben n�zem az angyalian sz�p arc d�bbenet�t. De a d�bbenet hirtelen undorba csap �t, majd ut�nam ki�lt:
-Te megveszt�l!
F�jdalommal hagyom magam m�g�tt az utols� �rz�st, ami egy�ltal�n m�g jelentett valamit a sz�momra. V�r a Szakad�k.